12.rész~ Ez csak egy rossz álom

 Egy újabb hét telt el. Egyre több fotózásom lett, így ez a könnyűnek tűnő munka is nehéz volt. Hulla fáradtan értem haza, este kilenckor.
 Mikor megláttam. hogy HyunSeung itthon van, nagyon meglepődtem. Általában én szoktam előbb hazaérni. Szeme szomorúnak tűnt. Volt valami furcsa rajta... De nem tudtam, mi az.
 - Szia - köszöntem, és odamentem hozzá.
 Megakartam kóstolni mézédes ajkait, de eltolt magától. Nem tudtam mire vélni a viselkedését.
 - Valami baj van? - kérdeztem.
 - Igen. HeeRin. Szakítok veled. Te sokkal jobbat érdemelsz - mondta.
 - Mi? Én... Szakítasz? - hitetlenkedtem.
 Csöndesen bólintott.
 Könnycsepp gördült le az arcomon. Nem, ez nem lehet igaz. Ez csak egy vicc. Vagy egy álom. Igen, ez lesz a megoldás. Én csak álmodom. 
 - Én... Ez nem igaz! Én csak álmodom - néztem HyunSeung-ra.
 Nem nézett rám. A távolba meredt. Arca most kifejezéstelen volt.
 - Nem. Ez a valóság - hangja lágy, megnyugtató volt, de nem érte el a várt hatást.
 Az ajtóhoz mentem. Megfogtam a kilincset, de nem mentem ki. Vártam, hogy mondjon valamit. Azt, hogy ne menj el, szükségem van rád, vagy azt, hogy szeretlek, nem hagyhatsz itt. Ám nem szólalt meg.
 - Szia - suttogtam alig hallhatóan, majd kiléptem. A tüdőmből zokogás tört fel, miközben a szüleim háza felé haladtam.
 HyunSeung utat engedett a könnyeinek.

 A szüleimhez értem. Hogy fogom nekik elmagyarázni, hogy szakítottunk? Sehogy. Totálisan össze voltam törve. Egyszerűen, nem tudtam elképzelni az életemet HyunSeung nélkül. Becsöngettem. Reméltem, hogy nem alszanak.
 - Ki az? - hallottam bentről anyukám hangját.
 - HeeRin - mondtam ki a nevem.
 - Mi történt? - kérdezte, miután ajtót nyitott és bementem a nappaliba.
 - Anyu... Szakítottunk - zokogtam.
 - Jaj, kislányom. Nem csak ő létezik a világon - próbált nyugtatgatni anyám.
 - De anya... Én csak őt szeretem... És - itt hangom elcsuklott. - Anya. Terhes vagyok.
 Anyukám nem reagált semmit, én pedig úgy döntöttem elmegyek lefeküdni. Hiányzott az illata, az ölelése, a 'jó éjt' puszija, a csókjai... Minden olyan üresnek tűnt nélküle.
 Nagyon sokáig forgolódtam, míg végre sikerült elaludnom. Még álmomban is őt láttam. Őt, és a gyermekemet.