Úgy éreztem, csak a parkban tudok megnyugodni, csak ott lehetek önmagam. Mikor már félúton jártam a pad felé, a könnyeim újra potyogni kezdtek. Végre sikerült elbotorkálnom a padig. Leültem. Choi LeeKi lépett ki az épületből. Amint meglátott, felém igyekezett. Rémülten nézte kisírt, feldagadt szemeimet.
- Mi történt? Valami baj van? - kérdezte.
- Semmi, csak. Annyi, hogy ez nem az én napom - mondtam.
- Gyere, menjünk haza! - mondta és kezét az enyémbe zárta.
Jang HyunSeung dühödten csapta be a BEAST házának ajtaját. Ideges volt. Elcseszte ezt az egészet.
Már rég el kellett volna mondanom neki. - emésztette magát. - Valaki nagyon dühös - állapította meg JunHyung.
- Hagyjál békén, Joker! - szólította fel ostorként pattanó hangon a rappert.
- Valaki tényleg nagyon, nagyon mérges - mondta Kiki egyre halkuló hangon.
- Szálljatok le rólam - hangzott el újra a parancsoló hang.
- Elmondod, vagy váltsunk témát? - kérdezte Woonie.
Ezek után Rancho megnyílt, és minden gondját-baját elmondta barátainak, végül kikérte a véleményüket.
- Mit csináljak? - kérdezte beszámolója végén. - Mert én nagyon szeretem.
- Kétségtelenül harcolnod kell érte... Aztán már csak türelem kérdése az egész - mondta el véleményét a BEAST leadere, Yoon DooJoon.
Végre elérkezett az esküvő napja. Már csak arra az egyetlen egy igenre kellett koncentrálnom. Kora délután elindultunk az esküvő helyszíne felé. Egy gyors puszival búcsúztunk el a nagy, tágas teremben, ahol széksorok álltak kidíszítve. Úgy döntöttünk, itt tartjuk az esküvőt. Esküvő. Bár túl lennék rajta. Besiettem az öltözőmbe, ami egy nem túl nagy, de nem is kicsi helyiségből volt kialakítva.
Kisminkeltek, megcsinálták a hajamat, végül átöltöztem. A maradék tíz percben, ami az esküvő kezdetéig hátra volt, csak egy szót mormogtam, de azt ezerszer. Igen.
Az esküvő lassúnak, elhúzottnak tűnt számomra. Szinte semmire nem emlékeztem, csak arra, hogy HyunSeung nem ült egyik széken sem. Pedig kevesen voltak az esküvőn... Csak egy szűk baráti kört hívtunk, meg a szüleinket.
A pap már az esküvői tószt közepén tartott.
Csak egy igent kell mondanod, csak egyet. Egyszer. Igent. - koncentráltam magamban
- Tiltakozom! -törte meg a pap szóáradatát egy gyönyörű, mély hang.
- Még nem tartunk annál a résznél! - kiáltott fel a középkorú pap.
- HyunSeung? Ő mit keres itt.
- Én... - gördült le egy könnycsepp az arcomon. - Nekem ehhez idő kell. 19 éves vagyok. Én.... Halasszuk el az esküvőt!
Felemeltem a szoknyámat, és az öltözőtermembe futottam. Leültem az egyik székre. Még mindig mély zokogás folyt a torkomból. Choi LeeKi csörtetett be a terembe.
- Mi a baj? - kérdezte kissé idegesen.
- 19 éves vagyok! Én erre még nem készültem fel! Nekem ehhez idő kell. Én... Szakítok veled. Vagyis, hát... Én... Időre van szükségem. Csak egy kis szünet! Légy szíves adj nekem időt. Át kell gondolnom a dolgokat. És átköltözök a saját lakásomba - szedtem össze gondolataimat.
- Ha ezt szeretnéd, akkor rendben. De te döntöttél így, nem én - mondta nyugodtan, a most már exbarátom.
Kilépett az ajtón, és ideiglenesen az életem ajtaján is. Helyette Jang HyunSeung robogott a szobába.
- LeeKi mesélte mi volt. Azt mondta, hogy hazaköltözöl. És azt is, hogy majd elviszi a cuccaidat - sorolta, hogy mit tud.
Csak odaléptem hozzá, és megöleltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése