Sok ideig keresgéltem a tökéletes összeállítást, míg végre megtaláltam az erre a napra megfelelő bikinit. Elővettem egy aprónak tűnő, ám tágas táskát, és beleraktam a fürdőruhát,strandpapucsot, és még néhány pólót,cipőt, meg nadrágot, mert HyunSeung nem mondta, hogy tulajdonképpen mennyi ideig leszünk ott. Beledobtam még a napszemüvegemet és a naptejemet is. Leellenőriztem, hogy minden megvan-e, amire szükségem lehet. Kitrappoltam a nappaliba. HyunSeung ott ült a kanapén.
- Kész is vagy? - nézett rám kérdőn, mire határozottan bólintottam. - Akkor most elmegyünk az én cuccaimért - mosolygott.
Szédítő volt a mosolya. Fehér fogai úgy ragyogtak, akár a csillagok. Szemében ott aludt egy titokzatos lángcsóva, ami látszólag nem akart kialudni. Néhány rakoncátlan pirosas-vörös hajszál takarta makulátlan arcát.
Kiléptünk a lakásomból. Hyun fogott egy taxit a gyorsaság kedvéért. Úgy tíz perc alatt odaértünk a BEAST házához. Kikászálódtunk a taxiból.
Bementünk HyunSeung otthonába. Soha nem voltam még ott. A BEAST tagok a nappaliban ültek,nevetgéltek és beszélgettek.
- Skacok, ő itt Choi HeeRin, HeeRin ők itt... - kezdett bele Seungie, de Siksin a szavába vágott.
- Yang YoSeob - intett mosolyogva, mintha én magam nem tudnám, hogy ki ő.
- Lee GiKwang -beszélt csilingelő hangon a főtáncos.
- Yong JunHyung - hadarta el a rapper.
- Yoon DooJoon - vigyorgott a leader.
- Son DongWoon - komolykodott a csapat maknae-ja. - Örvendek a találkozásnak. Rancho már sokat beszélt rólad - pislogott huncutul.
- Ülj csak le - kínált hellyel DooJoon.
- Gondolom elég sok pofont kaphattál az élettől - forgatta a szavakat Woonie ügyesen. - Már amit Hyun Sunbae mondott...
Furcsának éreztem ezen mondatait, de úgy döntöttem, elmondom neki. Végülis, mért ne?
Jól elbeszélgettem a srácokkal. Mintha ezer éve ismertük volna egymást. Pedig csak a fiúk ismertek valamennyire HyunSeung leírásaiból. Felszabadultan csacsogtunk erről-arról, amíg JS cihelődött.
- Készen vagyok! - jött ki a nappaliba Rancho.
- Akkor hát, sziasztok! - álltam fel.
A srácok elköszöntek, aztán kiléptünk a lakásból.
HyunSeung ugyancsak fogott egy taxit. Beszálltunk a hátsó ülésre. Egy kendőt kötött a szememre, hogy semmit se lássak.
Már körülbelül két órája utaztunk, amikor a taxi motorja leállt. Még mindig be volt kötve a szemem. Először HyunSeung szállt ki a kocsiból, és kisegített engem is.
Meleg volt. Melegebb, mint Szöulban. Rancho levette a szememről a kendőt.
- Üdvözöllek Busan-ban! - mosolygott rám legelragadóbb mosolyával.
A látvány ami a szemem elé tárult, lélegzetelállító volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése