5.rész~ Kórház

 Lassan nyitottam ki a szemeimet. Nem emlékeztem semmire, ami az utolsó pár órában történt.
 Négy fehér fal között voltam, egy fehér, vaskeretes ágyon. A testemet - a karom kivételével - fehér paplan fedte. Szerencsére a saját ruhámban voltam. Utáltam a sok fehéret, és a kórházat.
 Valaki fogta a kezem. Egy férfikéz. Imádkoztam, hogy ne Choi LeeKi legyen az. A srác szipogott. A szeme még  tele volt könnyekkel. Megpillantottam vörös haját, és a sötétbarna mandulaszempárt. Jang HyunSeung. Imádtam. A megigéző, mély hangját.
 A sokévi jó kapcsolatunkból lehetne szerelem? Szerettem. Legalábbis kezdtem szeretni. De nem akartam, hogy túlon túl elbízza magát, és jó volt élvezni, ahogy próbál meghódítani. Csendben odahajoltam hozzá, és megpusziltam.
 - Jó reggelt - mélyedtem el a mandulaszempárban.
 - Neked is - jelent meg arcán egy gondterhelt mosoly.
 - Meddig kell itt maradnom? - fintorodtam el a falra nézve.
 - Ha minden oké, akkor hamarosan el is mehetünk. És most nem hagylak magadra - magyarázott.
 - Azért wc-re elmehetek egyedül? - nevettem fel.
 - Na jó, azthiszem, ott nem nagyon tudnál kárt tenni magadban - kacagott velem.
 - Egyébként, hogy kerültem ide? - vontam kérdőre.
 - Hát, hogy őszinte legyek, nem sokkal azután, miután elmentem, rájöttem, ez az egész miattam van. És mire visszaértem, ott hevertél a földön. És tudom is, hogy mivel foglak kiengesztelni.  - titokzatoskodott.
 Felcsillant a szemem.
 Az egész délelőttöt a kórházban töltöttem, HyunSeung-gal. Aztán végre hazaengedtek. Már ki akartam menni.
 - Állj, nem mész te sehová - kapta el a csuklómat So-1. - Először is elmegyünk hozzád - utasított.
 Engedelmeskedtem, így a házam felé indultunk. Egy panel lakásban éltem, mielőtt Choi LeeKi-vel összeköltöztem volna.
 Mikor odaértünk, első dolgom volt, elhúzni a függönyöket, és kinyitni az ablakokat.
 - Tulajdonképpen mire is lenne szükségem? - néztem a srácra.
 - Egy fürdőruha kellene, meg egy lengébb cucc - mosolyodott el.