2012. július 9., hétfő

9.rész~ Éjféli randevú

 Jang HyunSeung tekintete mosolygós volt.
 Már tíz perce ültünk a pokrócon. A piknikkosárból apró szendvicsek, egy üveg vörösbor, és pár piros gyertya került elő. Az utóbbiakat meggyújtva tőlünk nem messze a homokban helyeztük el. A szendvicseket lassacskán ettük meg, a vörösbor kíséretében.
 Bár enyhe szellő fújt, az idő izzasztó volt.
 A hold fényesen ragyogott, mellette csillagok ezrei próbáltak vele versenyre kelni, ám mind hiába. Az égitest hatalmas koronaként pöffeszkedett a sötétkék égen.
 A vörösbor nem sokat rontott a gondolkodásunkon. Enyhe, mámoros érzés vette birtokba szívemet, ugyanakkor nem befolyásolta az elmémet.
 Szívem szerint megcsókoltam volna HyunSeung-t, de tudtam, hogy még nem jött el az ideje.
 Úgy éreztem, hogy amerre megyek, vörös rózsák nyílnak mögöttem. Boldog voltam. Eszméletlenül boldog. Kimondhatatlanul. Pillangók repkedtek a hasamban, ennek ellenére cseppet sem voltam zavart. A szerelem pillangói. Valahogy az egész egy mesének tűnt.
 Hercegnős mesének. Olyannak, mint amilyet a kislányok néznek a gyerekcsatornákon. Herceggel, palotával, igaz szerelemmel. Még egy szivárvány, és egy unikornis is belefért volna a sztoriba.
 De nem úgy éreztem magam, mint akit beburkolt volna egy pihe-puha rózsaszín felhő. Nem. Én sokkal inkább úgy éreztem, mintha egy felhőn lennék.
 Az idő repült, és nem akart megállni. Pedig igazán megtehette volna.
 - Nem akarsz úszni egyet? - vetette fel az ötletet Hyun.
 - Benne vagyok - mosolyogtam rá.
 Lekaptam magamról a ruhát, ami alatt egy bikini rejtőzött, bevetésre várva. Nevetve futottunk verseny a tengerig. Nagy csobbanással vetődtünk a sós tengervízbe. Nem volt sem túl meleg, sem túl hideg. Fürdéshez pont megfelelt. Óvatosan lépkedtem a vízben.
 HyunSeung mosolyogva közeledett felém. Fogsora vakítóan fehér volt. Mandulaszemei egy bikáéra hasonlítottak. Csak gyönyörködtem a mély, sötétbarna szempárban. Megigézett. Haja vizes tincsekben lógott.
 Szerettem JS-t. Valahogyan sikerült belopnia magát a szívembe. Ez volt az a pillanat, amikor biztos voltam benne, hogy régi, sokáig tartó barátságunk szerelem lett.
 - Köszönök mindent - pusziltam meg az arcát.
 Körülbelül egy óra múlva fáradtan terültünk ki a pokrócon. Beszélgetve vártuk, hogy megszáradjunk. Mikor végre szárazak lettünk, hazamentünk.
 Fáradtan magamra kaptam a pizsomámat, aztán álmosan terültem el az ágyon.
 Gyönyörű álom játszódott le szemeim előtt. Jang HyunSeung egyik kezével ölelt, a másikkal a fejemet fogta, miközben puszit nyomott a homlokomra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók