13.rész~ Igen vagy nem?

 Másnap reggel elindultam a kórházba. Elakartam vetetni a gyermekünket, hisz' HyunSeung-ra emlékeztetett volna. Pedig ő csak a múltam volt. Szerettem. Kimondhatatlanul. Még mindig. Örökké.
 Tudom, ő csak jót akart, de mégis sikerült összetörnie a szívem.
 Egy parkon haladtam át. A közepén egy játszótér volt. Gyerekek játszadoztak, nevetgéltek ott. Voltak olyanok, akik apukájuk, és anyukájuk kezét fogták.
 Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Milyen szívesen fogtam volna én is kisgyermekem apró kezét. Néztem volna, ahogy Jang HyunSeung a hintában ülő gyermekemet löki. Egy család. Igen, egy család... Azok lehettünk volna. De a mondatban ott állt még a volna.
 A hasam még nem nőtt meg, de én már tudtam, hogy van benne egy apró lélek.
 Végre beértem a kórházba. Leültem a folyosón álló székek egyikére.

 Jang HyunSeung meglepődött, amikor egy férfihang szólalt meg a vonal másik végén.
 Tudta, hogy HeeRin apja az, de arról fogalma sem volt, hogy mért keresheti.
 - Jó napot - szólt bele a bizonytalanul.
 - ' Napot. Jang HyunSeung... Egy fontos dologról szeretnék veled beszélni. Tudod miközben mi itt beszélgetünk, a lányom a kórházba igyekszik - kezdett bele az apám.
 - Kórház? Mi? Mért? Mi történt? - kérdezősködött a BEAST tagja.
 - A lányom elakarja vetetni... - itt hangja kissé megremegett. - Az unokámat.
 - Mi?! Unoka? - hitetlenkedett HyunSeung.
 - HyunSeung. HeeRin babát vár... - fejezte be az idősebbik fél, és kinyomta a beszélgetést.

 Percek teltek el. A folyosón hallani lehetett a csecsemők sírását.  Csak gondolkodtam.
 Jól döntöttem? Nem tudtam. Csak ültem a folyosón. Most, ahogy be kellene mennem, félek.
 Ebben a pillanatban kinyílt a kórház ajtaja. HyunSeung lépett be rajta.
 - Kicsim - rohant oda hozzám és átölelt.
 Annyira szerettem ezt az embert. Egyszerűen nem tudtam rá haragudni.
 - Szeretlek - nyomott egy puszit a számra.
 Tegnap óta ma mosolyogtam először.
 - És lányt szeretnél vagy fiút? - érdeklődött.
 - Mindegy... - mondtam.
 - Kérdezni szeretnék valamit - mondta JS. Hirtelen letérdelt, és egy dobozt húzott elő. - Lennél a feleségem, HeeRin?
 A kérdés meglepett, és nem tudtam válaszolni. Örömkönnyek hullottak a szememből.
 - Igen - nyögtem ki végre.
 Meglepett egy csókkal. Mézédes ajkai szinte simogattak.