Délután négy óra volt. Az óvoda felé tartottam a férjemmel, Jang HyunSeung-gal. Soonie szokás szerint ott állt az előszobába, kis kabátjában. HyunSeung leguggolt.
- JaeSoon - nézett rá a kislányunkra.
- Apa - futott oda hozzá a mindössze négy éves JaeSoon.
HyunSeung felkapta a kislányunkat, és haza indultunk.
- Apu, képzeld el, hogy az óvónéni megdicsért, mert okos voltam - beszélt vidáman Soonie.
Nemsokára hazaértünk. JaeSoon a szobájába ment, és rajzolt. Pár perc múlva csengettek. HyunSeung felállt, hogy ajtót nyisson.
- Apuci, én akarom kinyitni! - rohant JaeSoon, elsuhant Rancho mellett.
Épp, hogy el tudta érni a kilincset. Kezével rácsimpaszkodott, és jó erősen meghúzta, végül kitárta az ajtót.
- Sziasztok - köszönt az előtte álló öt férfinek.
- Szia JaeSoon - köszöntek neki a fiúk.
- Gyertek be! - szólt a kislányunk. Megragadta YoSeob egyik ujját - mivel a fiú keze nem fért volna el a tenyerében -, és befelé húzta. - YoSeob, te olyan vicces vagy! - nevetett, mikor bent voltak, és a srác bolondozni kezdett.
JaeSoon GiKwang-hoz fordult, és a bicepszét böködte.
- Kemény - mondta.
Pár perc múlva DongWoon átnyújtott neki egy csomagot.
- Tudod, mindjárt karácsony, és úgy gondoltam, hogy hozok egy kis elő karácsonyi ajándékot - mosolygott a maknae. - Bontsd ki!
JaeSoon apró kezeivel lassan, óvatosan szedte le a csomagolást. Egy könyvet kapott.
- Köszönöm, DongWoon - hálálkodott.
Aztán JunHyung felkapta és kezeiben ringatta, mire a kis JaeSoon elaludt...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ennek a kis történetnek a végére értünk. Köszönöm minden olvasónak, hogy szakítottak rá időt, és követték a sztori útját. Remélem mindenkinek tetszett. Az írást nem hagyom abba, hanem egy másik fanfiction-t fogok írni.
Addig is Bye-Yeom!
Összegzésképpen nagyon tetszett a történet :D remélem hamarosan újabb töridet olvashatom :)
VálaszTörlés